A Balaton déli partján, annak is a nyugati végén található Balatonkeresztúr, éppen ott, ahol a tó mellett futó 7-es főút Nagykanizsának tartva délre kanyarodik. Utak és vasutak kereszteződésében fekszik a település, egyes feltételezések szerint e sajátosságra utalhat a neve is, bár az eredetről számos elképzelés él. Egy biztos, a falu a somogyi oldal békésebb, védettebb helyei közé tartozik. A tó idegenforgalmi jelentőségét igen korán felismerték a helybéliek, akik már 1902-ben megalakították az első fürdőegyesületet. E társadalmi szerveződés azután jelentős hatással volt a község fejlődésére. Ha a történelmi múltat faggatjuk, akkor rendkívül korai emlékekre bukkanunk, hiszen a Balaton partján már a kelták is megtelepedtek, s a régészek több korból származó leleteket találtak. Az első írásos feljegyzés természetesen jóval későbbi – a helybéli krónikakutató Tengerdi Győző szerint -, mégpedig 1400-ból való, amikor a vidék a somogyi konventhez tartozott, és Kerezvr néven említette az oklevél.